A gerincferdülés (scoliosis) csoportosítása sokféle szempont alapján lehetséges.

1 Etiológiai felosztás

1.1 Ismert okú (secunder) gerincferdülés

Hátterében álló aszimmetriát okozó faktorok:

• csontozati probléma, veleszületett csigolyafejlődési rendellenesség (ékcsigolya, félcsigolya, részleges vagy teljes blokkcsigolya) vagy bordaösszenövés,

  

  • neuromuscularis eltérés, azon belül is;
    • idegrendszeri betegség (polyomyelitis anterior acuta, infantilis cerebral paresis, Friedrich ataxia, Charcot-Marie-Tooth betegség, syringomyelia, myelo-meningocele, gerincvelőtumor, discus hernia),
    • izombetegség (arthrogryposis, dystrophia musculorum progressiva, spinalis muscularis atrophia),
  • fibropátiás elváltozás (neurofibromatosis, pleuracallus),
  • mezenchimális rendellenesség, például:
    • veleszületett rendszerbetegség, mint a Marfan syndroma,
    • szerzett eltérés, akár a Still betegség,vagy steril elhalás,
  • trauma:
    • vertebrális következménye (törés, műtét, röntgensugárhatás,)
    • extravertebrális következmény (hegesedés okozta aszimmetrikus mozgás).
  • alsó végtagi hosszkülönbség,
  • anyagcsere betegség, endokrin kórkép.

  1.2 Ismeretlen eredetű (primer) scoliosis.

  2 A gerincferdülés minőség szerinti felosztása:

  • Funkcionális scoliosis:
    • csigolya szerkezeti eltérés nem mutatható ki,
    • a tengely körüli elcsavarodás hiányában nem jelenik meg borda- vagy izompúp,
    • kifejezetten mobilis,
    • előrehajláskor vagy fekvéskor az oldalirányú eltérés eltűnik.
    • Primer funkcionális scoliosis: nincs kideríthető ok.
      Jellemzői:
      • balra konvex,
      • nagy ívű,
      • lumbodorzális kiterjedésű,
      • lányoknál, a pubertás idején mintegy 15%-ban jelentkezik.
    • Szekunder funkcionális scoliosis: valódi (csontozati aszimmetria) vagy látszólagos (ízületi kopás, izomzsugorodás, beidegzési zavar, antalgiás (kényszertartás) tartás következtében kialakuló) végtaghossz-különbség kompenzálása.
      Jellemzői:
      • a rövidebb oldal felé konvex,
      • lumbalis, lumbodorzalis jellegű,
      • a hosszkülönbség külső pótlásával megszüntethető (statikus),
      • idővel fixálódhat, struktúrálissá válhat.

    

    • Strukturális scoliosis: a gerinc generalizált, háromdimenziós, kombinált deformitása.
      Csontozati háttere:
      • a frontális síkú elhajlás a csigolyák ék alakúvá válásával,
      • a szagittális síkú ívek elsimulása, (ritkán fokozódása),
      • transzverzálisan a csigolyatestek egymáshoz képesti (torqualódás),illetve önmagukon belül történő elfordulása (torzió).

    

    Leggyakoribb (80%) az ún. idiopátiás scoliosis:

    • fixált, nem korrigálható,
    • rossz prognózisú,
    • etiológiája nem ismert, de genetikai determinációja valószínűsíthető,
    • kialakulásában fontosak a biomechanikai faktorok is (fokozott fizikai igénybevétel, helytelen testtartás, a törzs izomzat nem megfelelő állapota),
    • a 100 alatti típusnál a nemek szerinti megoszlás nem mutat különbséget,
    • a 100 fölötti eltérésnél a nők aránya 4-szeres.

    3 A gerincferdülés kialakulásának ideje szerinti felosztás:

    • Infantilis scoliosis: születés után, 3 éves korig kialakuló forma;
      • fiúknál gyakoribb,
      • általában balra konvex, thoracalis ív jellemzi,
      • ellapíthatja a konvexitás felőli koponyafelet,
      • fokozhatja a lumbalis lordosist,
      • kialakulását elősegítheti a mozgásfejlődés sürgetése (korai felültetés, felállítás, járatás),
      • a legrosszabb a prognózis tekintetében.
    • Juvenilis scoliosis: 5-10 éves kor közt megjelenő forma;
      • lányoknál gyakoribb,
      • jobbra húzó, háti ív jellemzi,
      • meglehetősen rossz prognózisú.
    • Adolescens scoliosis: 10-14 éves korban ismerhető fel;
      • lányoknál gyakoribb,
      • jobbra konvex dorsalis kitérés jellemzi,
      • a prognózisa jobb, mint a korábban kialakuló formáknak.

    A gerincferdülés és az életkor mindenkori összefüggése:

    • a gerincferdülés minél korábbi életévben jelentkezik, annál rosszabb végkifejlet várható,
    • a deformitás kialakulása és további romlása döntően a növekedési lökés időszakaira tehető, tehát a hirtelen, látványos növés gerjesztheti a skoliotikus elváltozást,
    • a csontrendszer hirtelen növekedését az izom- és ízületi rendszer megerősödése csak később tudja követni,
    • a meg növekedett teherkarokat az adott szituációhoz még gyenge izomzatnak kellene megtartani,
    • a gravitáció a már fennálló aszimmetriákkal (pl. önmagában az egykezességgel) összeadódva aránytalanul nagy „ferdítő” erőként hatnak,
    • a csontozat és a hozzá idomuló izomzat, szalagrendszer, ízület aszimmetrikusan fejlődik tovább,
    • ráadásul a diagnosztizálás és a kialakulás ideje közt sajnos sokszor hosszú idő telik el, rontva a várható prognózist,
    • az első menstruáció megjelenése kapcsán általában szintén fokozódik a gerincferdülés, hiszen a női hormonok hatására az eleve lazább szalagrendszer tovább nyúlik, engedve az aszimmetriáknak,
    • a terhesség az említett hormonhatáson túl a testsúly növekedés miatt jobban terhelt has- és hátizmok kimerülése kapcsán is gerincferdülést fokozó hatású lehet.
    • a megszületett baba emelgetése és a szoptatás okozta hormonváltozás tovább ronthatja az állapotot.

    Az életkor és a csontérés állapota párhuzamos, de nagy egyéni eltérést mutathat:

    • koraérett típusnál hamarabb zárul a csontosodás, mint az átlagnál,
    • későn érő típusnál lassabb a folyamat.

    A csigolya csontosodási mutatója a csípőtaréj apofízisének csontosodási fázisa alapján ítélhető meg a medencéről készült röntgen felvétel alapján (Risser jel):

    • 0: ha a csontosodás még nem indult el,
    • 1: a csípőlapát tarajának elülső negyedéig tart a csontmag,
    • 2: a csípőtaréj feléig látható a csontosodás,
    • 3: a csontosodás a csípőtaréj elülső háromnegyedéig terjedt,
    • 4: a csontsáv elérte a hátsó felső csípőtövist,
    • 5: az apofízis teljesen elcsontosodott, kialakul az egységes zárólemez, tehát a csontosodás folyamata lezárult.

      

      A csontérés alapján várható progresszió:

      • a csontszerkezet alakulási képessége nagyfokú, kezelés nélkül a skoliotikus eltérések nagymértékben fokozódhatnak (Risser 0-1-2),
      • a sruktúrális károsodás várhatóan fokozódik (Risser 3-4),
      • a csontozat változása a továbbiakban minimális (Risser 5).

      4 A gerincferdülés fő görbületének lokalzációja szerinti felosztás:

      4.1 Csigolyatípus szerinti felosztás:

      • nyaki, avagy cervicalis gerincferdülés: önállóan ritka, az általa okozott izomtúlterheltség talaján gyakori a rendszeres fejfájás,
      • háti, avagy thoracalis gerincferdülés: a mellkasi szervek nyomása miatt a tüdő és szív munkáját nehezíti,
      • dorsolumbalis, avagy toracolumbalis gerincferdülés: a lábak terhelésének következményes aszimmetriája fokozza a konvex oldali csípő- és térdkopás esélyét,
      • ágyéki, avagy lumbalis gerincferdülés: a mozgáshatárokat könnyebben szűkíti, illetve kompenzáló túlmozgásra kényszeríti az ép csigolyákat, emiatt hamarabb okozhat mozgásszervi tüneteket,
      • kétívű gerincferdülés: hajlamosabb nagyobb progresszióra, mint az egyívű típus.

        

        4.2 King szerinti felosztás:

        • I. típus: lumbalis fő görbület, elhanyagolható thoracalis ívvel,
        • II: egyformán domináns thoracalis és lumbalis görbület,
        • III: thoracalis fő görbület, enyhe lumbalis ívvel,
        • IV: hosszú, lumbalis szakaszba torkolló thoracalis görbület,
        • V.: thoracalis duplagörbület.

        4.3 Schroth féle funkcionális felosztás:

        • 3B, azaz 3 ívű (németül Bogen) gerincferdülés: háti fő ív mellett kompenzatórikus nyaki- és ágyéki ívek, szimmetrikus lábterheléssel,
        • 3BH, azaz 3 ívű gerincferdülés, medence eltolódással (Hüfte = csípő): nagyobb háti főív, relatív csípőprominencia és -hátracsavarodottság a konkáv oldalon,
        • 3BH gerincferdülés vállpúppal: két, ellenirányú háti ív,
        • 4B, azaz 4 ívű scoliosis: lumbalis főív, csípőeltolódás a háti ív konvex oldalán,
        • 4B–THL scoliosis: hosszú, thoracolumbalis főgörbület, cranialis és caudalis kompenzatórikus ívekkel,
        • kevert vagy speciális forma: pl. egyetlen, önálló ív.

        5 A gerincferdülés fok szerinti felosztása:

        Cobb fok:

        • a görbület fokát mutatja,
        • álló helyzetben készült, lehetőleg a teljes gerincet mutató, anteroposzterior irányú röntgenfelvételen mérhető,
        • az oldalirányú kitérés kezdetét és végét jelentő határcsigolyák zárólemezére vetített merőlegesek által bezárt szög kiegészítő szöge,
        • minél nagyobb, annál kisebb a kompenzálódás lehetősége, tehát annál rosszabb a mozgásszervi státusz és a progresszió.

          

          Cobb fok szerint a gerincferdülés lehet:

          • enyhe: ha 10 fok alatti, ennek gyakorisága manapság 2-3%,
          • közepes: ekkor 11-30 fok közti, ez a népesség kb. 7‰-ban észlelhető,
          • középsúlyos: 31-60 fok közti, gyakorisága 0,1-0,3 %,
          • súlyos: 60 fok fölötti, ritka.

            

            A Cobb fok és a progresszió összefüggése:

            • 30 Cobb fok alatt a növekedés befejeződése után is általánosságban jó prognózissal számolhatunk,
            • 30-50 Cobb fok közt a szakirodalom adatai szerint a biológiai érést követően is, folyamatos rosszabbodásra lehet majd számítani, átlagosan 0.5 fokkal évente,
            • 50-750 esetén 0.75-1 Cobb fok/év romlás várható, mely az 50. életévtől a szervezet legyengülése révén 20 –ra emelkedhet, 65 éves kortól elérheti a 30-ot is évente,
            • a 100 fok alatti scoliosis ritkán jár életet megrövidítő cardiopulmonaris következménnyel, de a teljesítőképesség csökkentő hatása már a 45 Cobb foknak is jelentős lehet.

            6 A gerincferdülés talaján létrejött rotáció szerinti felosztás:

            A csigolya csavarodottságának mértéke egyenes arányban áll a prognózissal.

            A rotáció elemei:

            • axiális rotáció: a csigolyatest elfordulása a saját tengelye körül,
            • intervertebrális rotáció: a szomszédos csigolyák egymáshoz képesti elfordulása.

            6.1 Általános rotációs mérés

            A röntgenfelvételen látható legnagyobb eltérést mutató, ún. csúcscsigolya tövisnyúlványának a csigolya testéhez viszonyított helyzete alapján:

            • egykeresztesnek nevezhető a csavarodás, ha a csigolya középvonalától való eltérése nem haladja meg a csigolya szélességének egy hatodát,
            • kétkeresztes, amennyiben 2/6- nyi az eltolódás,
            • háromkeresztes, ha eléri a csigolyatest peremét,
            • négykeresztes, ha ennél is nagyobb a kitérés az alaphelyzetből.

            6.2 Raimondi féle rotációs beosztás

            A legjobban rotálódott csigolya szélessége és annak konvex szélétől a pedunkulusig mérhető távolság aránya egy adott táblázat segítségével fokértékké alakítható.

            6.3 Nash-Moe féle mérés

            Az ívgyök konvex oldali röntgenárnyékának vetülési helyét jelöli (0- xxxxx vagy 0-5 fok közt).

            

            6.4 Centiméteres bordapúp mérés

            Adams-teszt:

            • álló helyzetből lassan, előrehajolva, csigolyáról csigolyára,
            • lógatott fejjel és karokkal,
            • nyújtott térddel,
            • a bordakosár két oldalán látható legnagyobb szintkülönbség a mérés helye,
            • a domború oldalra állított vízszinteshez képest mérendő az ellenoldali pont távolsága, az aktuális csigolya tövisnyúlványától ugyanakkora távolságban.

              

              6.5 Scoliometer

              Lényege:

              • egyszerű, könnyű, műanyag borítású eszköz, melyben kis fémgolyó tér ki egy ívelt sínpályán, mutatva a vízszinteshez képesti elmozdulás fokértékét az alatt lévő skálán.
              • a középső, lukas rész helyezendő rá a gerincre a megfelelő mértékben előrehajolt helyzetben, a mellkas kosárra támasztva minél nagyobb felületen a talpi részt.

              Előnyei:

              • a változás így bármikor ellenőrizhető, percek alatt,
              • nem jár sugárterheléssel, mint a röntgen,
              • objektívabb, mint az egyszerű fizikális vizsgálat,
              • a kapott rotációs érték utal a görbület állapotára, a gerinc lateralizálódására is.

              6.6 Testfelület mérés

              Az egyik legprecízebb módszer. Lézer segítségével felmérhető álló helyzetben is a borda- és izompúp okozta különbség.

              

              A rotáció hatása:

              • a thoracalis szervek terhelése miatt okozhat keringési- vagy légzőszervi panaszt,
              • a porckorongokra, az izmokra, a szalagokra és a kisizületekre gyakorolt hatása révén csökkenti a mozgathatóságot,
              • elősegíti a fájdalom kialakulását,
              • rontja a testképet.

              7 A gerincferdülés által befolyásolt egyensúlyi helyzet szerinti felosztás:

              • kompenzált gerinc:
                • álló helyzetben a fej a medence közepe fölött helyezkedik el,
                • a függőón a C7 (nyaki csigolya) tövisnyúlványán és a farpofák között halad,
                • a vállak és a medencék szinkronban állnak,
                • relatív kisebb a mozgásszervi panaszok előfordulási aránya,
              • dekompenzált gerinc:
                • a fej, a mellkas vagy a medence eltolódik a lábak fölé vetíthető hengerpalástból, azaz a minimumzónából,
                • ezáltal a tartás feladata fokozott izommunkát jelent,
                • könnyen porckorong degenerációt és ízületi túlterheltséget okoz.

                  

                  8 A gerincferdülés iránya szerinti felosztás:

                  A felső, dorsalis terület szempontjából van jelentősége, a domináns kéz miatt.

                  • balra konvex (háti) típus: jobb kezesség esetén, (mely a lakosság 90%-át jellemzi), minden jobb kézzel indított mozdulat hatására a gerincről eredő és a felső végtagon tapadó izmok húzó hatása segíti a korrekciót,
                  • jobbra konvex (háti) görbület: az egykezesség okozta izomaszimmetriák erősítik a progressziót.

                  9 A gerinc szagittális síkbéli változása szerinti felosztás:

                  • Normális háti kyphosis-sal és ágyéki lordozis-sal járó gerincferdülés:
                    • leginkább a funkcionális gerincferdülésre jellemző,
                    • enyhe Scheuermann betegséggel szövődött esetekben gyakori.
                  • Fokozott ívű gerinc:
                    • meg növekedett mértékű háti kyphosis és fokozott ágyéki lordosis,
                    • ritkán jelenik meg, főleg Scheuermann betegségnél, laza szalagrendszer és gyenge izomzat esetén.

                      

                      • Elsimult ívű gerinc:
                        • csökkent háti kyphosis (lapos hát) és csökkent ágyéki lordosis,
                        • a csavarodottsággal, tehát a borda- és izompúp mértékével arányos,
                        • beszűkítheti a flexió és az extenzio mozgástartományát,
                        • csökkentheti a nyújthatóságot.
                      • Homorú hát:
                        • egységes lordosis-sá alakuló háti és ágyéki szakasz,
                        • beszűkíti a mellkas körfogatát,
                        • cardiorespiratorikus szövődményre hajlamosít,
                        • a megcsappant rugózási képesség miatt a porckorongok degenerációját is előtérbe helyezheti,
                        • egyértelműen progressziós faktorként viselkedik,
                        • az anteflexios deficit prediszponáló faktora a scoliosis kialakulásának.
                      • Kevert típus:
                        • a hát íve homorúbb a kelleténél, de a deréktáj normális ívű: gyakori önálló háti görbületnél,
                        • a hát íve normális, de az ágyéki gerinc homorulata fokozott: egyívű, lumbalis görbületre jellemző.

                      Egyéb jellegzetességek:

                      • az álló testhelyzetben látható fokozott ágyéki lordosis az ülő helyzetben hátradomborodik.
                      • számít a gerinc akaratlagos korrigálhatósága is, ha testtudatilag és izomzatilag nincs akadálya a helyes tartásnak, jobb a prognózis.

                      10 A gerinc nyújthatósága (elongáció) szerinti felosztás:

                      • mobil gerinc:
                        • kényelmes háton fekvő helyzetben, fixált medencével a páciens fejtetővel 2 centiméternyit tud nyúlni,
                        • a passzív nyújthatóság a véghelyzetből még 3 centiméter,
                      • hipermobil gerinc:
                        • aktív nyújtás 4 centiméternyi,
                        • segítséggel plussz 1 centiméter nyerhető,
                      • rigid gerinc:
                        • önerőből 1 centiméter nyúlás,
                        • a fej finom húzása sem növeli a kitérés mértékét.

                      11 A görbület mobilizálhatósága (korrigálhatóság) szerinti felosztás:

                      • mobilis görbület: aktív mozgás során a görbület jól korrigálódik,
                      • mobilizálható görbület: passzívan oldható a kóros ív,
                      • merev görbület: a görbület mértéke nem, vagy alig változik mozgás hatására.

                      Bending felvétel: a korrigálhatóság felmérésére használt módszer, mely során az álló helyzettel összehasonlítjuk a bal- és jobb oldalra hajláskor látható kép Cobb fokát a röntgenfelvételeken.

                      Jellemzők:

                      • a görbület irányába történő lateralflexio csökkenteni,
                      • az ellenkező irány fokozni tudja a kóros ív méretét,
                      • mértéke fordítottan arányos a rosszabbodás várható szintjével.

                      A korrigálhatóság szintjét befolyásolja: az alkati sajátság, (azaz az általános mozgathatóság) főleg a lateralflexio és a rotáció irányában.

                      12 A várható időbeli lefutás alapján történő felosztás:

                      • önállóan gyógyuló,
                      • kezeléssel javítható,
                      • szinten tartható,
                      • enyhén romló,
                      • fokozott progrediációjú,
                      • gyorsan, nagymértékben rosszabbodó gerincferdülés.

                      A prognózis a következőkben felsorolt paraméterek függvényében ítélendő meg:

                      

                      • a deformitás jellege, típusa,
                      • az érintett csigolyák helye és száma,
                      • a Cobb fok,
                      • a rotáció értéke,
                      • a kompenzáltság mértéke,
                      • a szagittális érintettség,
                      • a korrigálhatóság szintje,
                      • a mobilitás,
                      • az izmok állapota,
                      • a szalagok ellenállása,
                      • a növekedés üteme,
                      • a csontérés sajátosságai,
                      • a nem (a női mivolt esetén 10-szeres a progresszió rizikója),
                      • a hormonháztartás állapota, (pl. az első menstruáció megléte, esetleges terhesség fennállása, klimax),
                      • az aktuális életkor,
                      • biológiai és szellemi érettség (pl. betegségtudat, felelősségvállalás szempontjából),
                      • az általános állapot (pl. elhízás, vitamin hiány),
                      • egyéb kórképek (pl. pajzsmirigy túlműködés), kóros állapotok (pl. végtaghiány),
                      • esetleges társbetegségek (pl. Scheuermann betegség, pajzsmirigy túlműködés),
                      • szövődmények (pl. porckorong sérv, szívmegnagyobbodás),
                      • fizikai terhek (pl. emeléssel, tartósan aszimmetrikus testhelyzettel járó munka),
                      • lelki problémák (pl. anorexia nervosa, pánikbetegség),
                      • szubjektív panaszok (pl. fájdalom),
                      • a deformitás észlelésének időpontja és az azóta eltelt idő közti különbség,
                      • az eddig alkalmazott kezelés típusa, minősége és eredményessége,
                      • a progresszió mértéke és időbeli lefutása,
                      • a családban való előfordulásból levonható következtetések,
                      • az együttműködés hajlama a páciens, a család és a környezete részéről.