Melyek azok?

Melyek nem azok?

Mit lehet velük kezdeni?

Bevezetés

Képzelje, milyen zavaró lenne, ha az, amit fel kellene olvasnia szóközök nélkül leírt betűsor lenne?

Vagy ha a szavak úgy kezdődnének el, vagy úgy érnének véget, hogy azok Ön számára érthetetlenek lennének?

Mi lenne akkor, ha a betűk meg lennének fordítva, vagy nem a megfelelő helyen lennének?

Most képzelje el, hogy hangos olvasásra szólítják fel, de Ön előtt a szöveg össze-vissza kavarva jelenik meg.

És mi történne akkor, ha mindezek tetejébe az emberek lustának, butának vagy visszamaradottnak minősítenék, miközben Ön tudná, hogy nem is az.

És ez csak néhány azon problémák közül, amelyeket a tanulási zavarokkal rendelkező gyermekek nap mint nap átélnek az iskolában. Ezek a problémák megnehezítik, de nem teszik lehetetlenné a tanulást. Fontos, hogy tudjuk, a tanulási zavarokkal rendelkező gyermekek sokkal jobban hasonlítanak a kortársaikra, mint amennyire eltérnek tőlük. Az eltérés abban van, ahogyan tanulnak. A tanulási zavarral küzdő gyermekeket túlságosan gyakran vádolják azzal, hogy nem dolgoznak elég keményen, vagy nem figyelnek oda eléggé, holott a valóságban minden tőlük telhetőt elkövetnek és sokkal tovább és sokkal többet dolgoznak, mint az osztálytársaik.   

A legtöbb ember meglepődik, amikor azt tapasztalja, hogy a tanulási zavarokkal rendelkező gyermekek intelligenciája átlagos vagy nagyobb annál, és sokan közülük tehetségesek is. Ezt nehéz megérteni. Az írási és olvasási képességeket pedig túlságosan is gyakran azonosítjuk az intelligenciával. Egy tanulási zavarokkal küzdő gyermeknek lehetnek deficitjei egy vagy több területen, de kiváló is lehet másokon. Nem szabad előítéletesnek lenni velük szemben. Elkápráztat majd bennünket, ha látjuk, milyen jól tudnak együttműködni, és mindig meglepnek bennünket. Fontos, hogy az erősségeikre koncentráljunk és ne a gyengeségeikre. Elkápráztatnak bennünket azzal is, hogy milyen ügyesen kompenzálják a gyengeségeiket.   A tanulási zavarokkal küzdő gyermek segítésében az első lépés az, hogy megtudjuk, milyen jellegű a tanulási zavara, és hogyan befolyásolja a tanulási folyamatot. A tanuláshoz négy lépése van szükség:

1.Input (az információ az agyba kerül az érzékelések – látás, hallás, jellegű input közvetítésével) tapintással)

2.Integráció (a kapott információ feldolgozása és értelmezése)

3.Emlékezet (az információt fel kell használni, vagy tárolni kell, és később felidézni)

4.Output (az információt továbbítani kell a nyelvi és a motoros aktivitások megsegítésére) A tanulási zavar egy „rövidzárlat” vagy diszfunkció az agy egyik vagy másik csatornájában.

A bármely lépésben bekövetkező zavar akadályozhatja a tanulási folyamat soron következő lépéseit, és eltérést idézhet elő a gyermek képességei és iskolai teljesítménye között. Minden tanulási folyamatba egy vagy több feladat van, és minden tanulási fogyatékosság egy vagy több terület működési zavarát foglalhatja magában. Pl. egy gyermek vizuális-érzékelési fogyatékosságai valószínűleg finom motoros és írási zavarokat idéznek elő, valamint a társas-kapcsolati érzékelések zavarait.

Problémák az input fázisban

Az „INPUT” fázisban akkor jön be a tanulási zavar, ha „tévesen értelmeződik” a környezetből érkező információ. Ezek a téves értelmezések nem szorítkoznak csupán a látás vagy a hallás élességére. Ezért aztán a tökéletesen látó vagy halló gyermeknek is lehet „vizuális vagy auditív érzékelési zavara”. 
Nem a „látott vagy hallott jelenség” az, amit látunk vagy hallunk, hanem az, „ahogyan” a látható vagy hallható jelenségeket érzékeljük. 
Az érzékelési zavarok miatt a gyermek gyakran lesz zavarodott, szorongó és / vagy frusztrált. Kétségek kínozzák, mert nem tud arra hagyatkozni, amit lát vagy hall. Az a gyermek, akinek az érzékelései pontatlanok, következetlenek és félrevezetők, instabil és előreláthatatlan világban él. Rengeteg tudatos erőfeszítésre van szükség a torz vizuális és hallásos információ leküzdéséhez, és ehhez nagy adag kitartásra és intelligenciára is szükség van.

Látásérzékelési fogyatékosságok

Egy látásérzékelési fogyatékossággal rendelkező gyermeknek gondjai vannak a látott (tárgy) formájának és helyzetének az „összefésülésével”.   A gyermeknek a következő problémái lehetnek:   

ŸMegfordítja vagy elforgatja a betűket, a számokat, a szavakat, sőt a mondatokat is olvasás, másolás vagy írás közben. 
ŸGondjai vannak az alakzatok alapjával (egy szignifikáns alakzatra összpontosít a háttér megmaradó része helyett). Emiatt képtelen lesz követni a balról jobbra haladást, a vonalak összekötését, átugrik szavakat, kétszer olvassa ugyanazt a sort, két szót egynek lát, egyet kettőnek vagy kihagy sorokat. Ha matematikai feladatot old meg, nem a megválaszolandó problémára / kérdésre válaszol, vagy hozzárendel egy másik problémát ahhoz, amivel éppen foglalkozik, vagy magának a feladványnak a számát sokszorozza meg. 
ŸA látásérzékelési fogyatékosságtól érintett gyermek rosszul ítélheti meg a távolságot, a mélységet vagy a helyzetet a térben, nekiütközik a tárgyaknak, leesik a székről, és leveri a holmikat, ha utánuk nyúl. Ezeket a gyermekeket gyakran minősítik „ügyetlennek” vagy rosszul koordináltnak, de a valódi probléma a látásérzékelés zavara.

Hogyan segíthet a látásérzékelési fogyatékosságoktól érintett gyermeknek? 

 

Ÿ Biztassa a gyermeket arra, hogy használjon könyvállványt a könyvek és az újságok egyenesen tartásához csökkentendő az oldal olvasás vagy másolás közbeni kifényesedését. 
ŸAdjon a gyermeknek plusz időt a vizuális érzékelési tevékenységek befejezéséhez. Időre van szükség annak a kigondolásához és megértéséhez is, amit látnak. 
ŸÜltesse a gyermeket az első sorba, a tábla középpontja elé. 
ŸMiközben a táblára ír, segítsen a gyermeknek úgy lépést tartani és haladni, hogy minden sort más színű krétával ír. 
ŸKerülje az olyan feladatokat, melyekben másolni kell a tábláról vagy a könyvekből. 
ŸMiközben az osztály jegyzetel a tábláról vagy az órán, jelöljön ki egy olyan osztálytársat, akinek szép a kézírása, s tegyen indigót a jegyzetlapja alá, hogy másolat készülhessen a tanulási zavartól érintett gyermeknek, vagy másolja le a jegyzeteit a számára. 
ŸHa másolás vagy ellenőrzés céljából felírja az osztály számára a házi feladatot a táblára, győződjön meg róla, hogy a tanulási zavartól érintett gyermek pontosan másolta-e le. Olvastassa fel a gyermekkel azt, amit írt. 
ŸAz otthoni / iskolai munka jelentette terheket csökkentse úgy, hogy a gyermeknek csak a páratlan vagy páros számú feladatokat kelljen megoldania az összes helyett, és engedje meg neki, hogy hangfelvételt készítsen az órákról. 
ŸA forgalomban nem lévő könyvek oldalait másolja le azért, hogy a gyermeknek ne legyenek a másolás közben írási vagy számolási problémái. 
ŸHasználjon nagy betűkkel nyomtatott könyveket vagy munkafüzeteket, ill. a fénymásoláskor nagyítson. Tanítsa meg a gyermeket a könyvben lévő fontos információ kiemelésére. 
Ÿ Engedje meg a gyermeknek, hogy note card-ot [1]vagy vonalzót használjon, vagy azt, hogy az ujját a nyomtatott sor alatt tarthassa olvasás vagy másolás közben. Az oldal többi részének a kitakarására használjon egy fedőlapot. 
ŸA munkalapon húzzon egy vastag vonalat a vonatkozó elemek köré azért, hogy segítsen a gyermeknek csak egy tételre odafigyelni. 
ŸEngedje meg a gyermeknek, hogy rámutathasson vagy megérinthesse minden szó első betűjét. Ez kiiktatja nála az elfordítási tendenciákat. 
ŸAz új szavak esetében használjon segítő színeket, pl. zöld betűket a szó elején és pirosakat a végén. 
ŸOlyan olvasandó anyagokat adjon a gyermek kezébe, amelyik egyértelmű, jól olvasható és ritkán nyomtatott oldalon van. A homályos másolatokat nagyon nehezen tudják olvasni a gyermekek. 
ŸTegyen lehetővé olyan mozgásérzékelési gyakorlatokat, mint a palatáblára írás, a járásos gyakorlatok, az ujjával festés és a test (mozgatása) a térben. 
ŸBátorítson olyan tapintásos tapasztalásokat, amilyeneket az érdes felületű betűk, a tésztából vagy a pipaszurkálóból kialakítható betűk nyújtanak, vagy emelje ki a betűket / szavakat ragasztóval, hagyja megszáradni, és utána „éreztesse” a gyermekkel a betűt. 
ŸJelölje meg a gyermek számára a papíron, hogy honnantól kell elindulnia, és mikor kell megállnia. Jelölje meg a gyermek asztalán a „jobb” és a „bal” oldalt. 
ŸEzek a gyermekek jobban emlékeznek arra, amit HALLANAK, mint amit látnak. Mutassa meg nekik az új anyagokat, és szóban közölje velük az utasításokat. 
Ÿelmondja a szavakat, vagy csendesen elsuttogja, akkor az hallhatóvá teszi a vizuális feladatot. 
ŸHa a diák valami számára új dolgot ír le, biztassa rá, hogy szóban is mondja el, hogy mit ír. 
ŸHasználjon magnókat, videomagnót, s vegyen igénybe language master[2]a rosszul olvasó gyermekek esetében.

Hangérzékelési fogyatékosságok

A hangérzékelési fogyatékosságok azok, amelyekben az alant felsorolt elemek állnak fenn.   
1.Nem tudja megkülönböztetni a hangok finom eltéréseit, azaz összekavarja a hasonló hangzású hangokat. De a gyermek oly módon válaszolhat a kérdésre, amelyik a korának megfelelő. 
2.Ezeknek a gyermekeknek problémájuk van azzal, hogy kiemeljék a hangokat a háttérből (auditív alakzati háttér). Az utasítások, és főleg a többlépcső utasítások megértése kimerítő feladat a hallási érzékelési zavarral rendelkező gyermekek számára. Gyakran azt gondolják a kívülállók, hogy ők nem figyelnek oda aktuálisan, pedig túlságosan is odafigyelnek. 
3.Azok a gyermekek, akik újra és újra azt kérik, hogy ismételje el a kérdéseket, vagy az utasításokat, lehet, hogy nem tudják olyan gyorsan feldolgozni az információt, mint a többség (auditív lemaradás). Több idő kell nekik ahhoz, hogy végig gondolják azt, és válaszoljanak arra, amit kérdeztek tőlük, vagy csak a részleteit hallották annak, amit mondtak nekik.

Hogyan segíthet a hallászavarral rendelkező gyermeknek? 

ŸAdjon neki plusz időt arra, hogy elgondolkodjon egy problémán vagy megválaszoljon egy kérdést, még mielőtt szóbeli választ várna tőle. 
ŸInkább MUTASSA, mintsem mondja el a gyermeknek, hogy hogyan kell valamit megcsinálnia. 
ŸHa a vizuális készségek erősek, használjon elmutogatható szót, „globális olvasást tanító módszereket” vagy hasonló eljárásokat az olvasás tanítására. A csak hangokon alapuló megközelítések zavarók. 
ŸNe adjon a gyermeknek utasításokat, miközben éppen egy feladatot végez, várjon addig, amíg, teljes egészében oda tud figyelni. 
ŸIsmételtesse el a gyermekkel a szóban adott utasításokat, ÉS kérje meg rá, mutassa meg, tényleg tudja-e, hogy mit kell tennie. Lehet, hogy nem értette, vagy félreértette az utasításokat. 
ŸBiztosítson sokféle vizuális megerősítést (képek, térképek, ábrák, grafikonok). Ezek ébren tartják a gyermek figyelmét. 
ŸEgy új fogalom tanításakor illusztrálja is a szóbeli magyarázatot. 
ŸHa a gyermek zavarodottnak tűnik, mondja el neki azt, amit a gyermek rosszul halott vagy rosszul értett. 
ŸA nagyobb gyermekeknek biztosítson írásbeli vázlatot a szóbeli prezentációk közepette. 
ŸAz utasítások vizuálisak legyenek, írjon egy táblára vagy papírra! 
ŸHa szóbeli házi feladatot ad, győződjön meg róla, hogy a gyermek korrekten írta-e le a feladatokat. Segíthet, ha a feladatokat a táblára írja, hogy a gyermek le is másolhassa azt, amit hall.

Szociális / társas-kapcsolati érzékelési zavarok

A szociális (társas-kapcsolati) érzékelési zavarokkal rendelkező gyermekek félreértelmezhetik a társas-kapcsolati jelzéseket és a testnyelvet. Rosszul értelmezhetik a gesztusokat, az arckifejezéseket, a hangsúlyt, vagy az is lehet, hogy semmit se vesznek észre. Ezek a gyermekek azok, akik túl messzire mennek, és nem tudják leállítani magukat sem otthon, sem az iskolában, mert nem veszik észre, hogy valaki bosszús vagy frusztrálódott miattuk.   A szociális / kapcsolati érzékelési zavaroktól érintett gyermekeket gyakran kerülik az osztálytársaik a nem megfelelő viselkedésük miatt. Sok bajt okoznak, és sok gondjuk van a barátságaik fenntartásával, de ugyanakkor kétségbeesetten vágynak mások után és szükségük van olyanokra, akik szeretik és elfogadják őket. Barátok nélkül egy gyermek elszigeteltnek érzi magát, és sokszor kiszorul a kapcsolati helyzetekből beleértve az iskolát is. A szociális érzékelési hiányos a legpusztítóbb hatású tanulási zavar, amivel egy gyermek rendelkezhet. Sok tanulási zavarral rendelkező gyermek mondja „az is épp elég rossz, hogy tanulási zavara van az embernek, de a világon a legrosszabb az, ha nincsenek barátai.”

Hogyan segítsünk a társas-kapcsolati zavartól érintett gyermeknek? 

ŸA gyermek esetében az össze-visszakapkodás helyett „emeljük ki” a megfelelő társas viselkedéseket és azokat tanítsuk meg a gyermeknek. 
ŸInkább mutassuk meg neki, mintsem csak beszéljünk a viselkedés különböző formáiról. 
ŸRendezzünk szerepjátékokat azokról a helyzetekről, amelyekbe egy gyermek belekerülhet, és beszéljük meg a viselkedés lehetséges következményeit. 
ŸTanítsa meg a gyermeknek az arckifejezések, a testnyelv és a hangulatok felismerését. 
ŸTanítsa meg a gyermeket a „tanárnak megfelelő viselkedésre”. 
ŸElemezze a kapcsolati problémák forrását oly módon, hogy megfigyelve a gyermeket a különböző kapcsolati helyzetekben meglássa, mivel van baja a gyermeknek és miért. 
ŸTanítsa meg a gyermeket arra, hogy hogyan játsszák a játékokat, ezért amikor együtt lesznek a kortársaikkal, majd tudni fogják, hogy hogyan játszanak velük. 
ŸTaláljon tevékenységet, ami elősegíti a gyermek kapcsolati ügyességét, ilyen, pl. a dráma, a felolvasás a kisebb gyermekeknek vagy egy olyan készség megtanítása, amelyben a gyermek kitűnhet majd.

Az integráció fázisaiban megjelenő fogyatékosságok

A tanulási folyamat következő lépése az összekapcsolás vagy az érzékeléssel beérkező információ feldolgozása, azaz az integráció. A gyermeknek a bevitt információt értelmeznie kell ahhoz, hogy emlékezzék rá és hasznosuljon a gyermek számára. Legkevesebb három rész van ebben a lépésben:   

Sorozatba rendezés

– Az információ értelmes sorozatba rendezése. 

Absztrakció

– A szavak vagy a jelek értelmének / tartalmának kikövetkeztetése. 

Szervezés

– Az információt egybe kell kapcsolni az újonnan beérkező információval és a régebben megtanult információval is. Egy sorozatba rendezési fogyatékosságtól érintett gyermeknek problémái lehetnek egy történet megfelelő sorrendű elmesélésével, és ha betűz egy szót, akkor a betűk / hangok a megfelelőek lesznek ugyan, de nem a megfelelő sorrendűek. Lehet, hogy korrekt módon memorizálja a hét napjait vagy a számokat, de nem tudja megmondani, hogy mi jön a kedd, vagy a 19-es szám után anélkül, hogy ne kezdene mindent elölről. Ezeknek a gyermekeknek az időfogalmuk is rossz.   Ha egy gyermek nem érti a szójátékalapú viccet és humort, absztrakciós fogyatékossággal rendelkezik. A gyermek korlátozottan érti a szavakat és főleg a többjelentésűeket, de a fogalmakkal is gondja van.   Sok (de azt is mondhatnám), hogy a legtöbb tanulási fogyatékossággal rendelkező gyermeknek szervezési fogyatékosságai vannak. Ezek a gyermekek befogadják az információt, mint tények sorozatát, de képtelenek arra, hogy összekapcsoljanak minden újonnan megtanult információt egy egész fogalom megalkotásában. A szervezési fogyatékosság jelei egyértelműek egy gyermek megfigyelésekor. Az asztalán, a jegyzetfüzetében, a beszámolóiban, a hálószobájában stb. óriási a rendetlenség. Ezek a gyermekek otthon hagyják a házi feladatukat, vagy otthon is készülniük kell a másnapi iskolai napjukra.

Hogyan segíthet az integrációs zavarokkal rendelkező gyermeknek? 

 

ŸSegítsen a gyermeknek úgy elrendezni az asztalát és a holmijait, hogy „mindennek legyen helye”. 
ŸAdjon a gyermeknek jegyzettömböt vagy naptárat a házi feladat vagy az egyéb speciális projektek feljegyzésére és követésére. Egy nyomtatványellátóban vagy papírboltban kapható tanári notesz jól használható, mert elég nagy hely van benne ahhoz, hogy a gyermek és a tanár is írhasson bele. 
ŸKérje meg a gyermek egy osztálytársát arra, hogy ellenőrizzen minden házi feladattal kapcsolatos bejegyzést. ŸAz iskolai nap végén segítsen a gyermeknek ellenőrizni, hogy megvan-e minden a házi feladathoz. Ugyanezt otthon is meg lehet tenni, amikor reggelre kelve az iskolába készül. A szükséges anyagok leltárszerű listája nagyon hasznos a gyermek számára. 
ŸGyőződjön meg róla, hogy a gyermek érti, mit kezdjen a feladatra vagy az iskolai munkára vonatkozó bejegyzésekkel. Kérje meg a gyermeket rá, hogy számoljon be a teendőkről. 
ŸTanítsa meg arra a gyermeket, hogy ő a felelős a jegyzettömbje áttekinthetőségéért, a leírt feljegyzésekért és a feladat szemléltetéséért vagy grafikus ábrázolásáért, és dicsérje meg érte, ha sikerült. 
ŸEgy iratgyűjtő elosztólapokkal és belső „zsebekkel” segít a gyermek „egybetartásában”. Tartson kivehető lapokat a belső dossziékban. 
ŸAdjon a gyermeknek egy noteszának megfelelő papírlyukasztót. Tanítsa meg a gyermeknek, hogy azonnal lyukassza ki a bekívánkozó „üres” lapokat és betegye azokat a megfelelő helyre. 
ŸSegítsen a gyermeknek a kezdésben oly módon, hogy beszélje meg vele az első lépést. 
ŸA nagyobb spektrumú önálló feladatok, pl. az olvasónapló vagy a dolgozatok megírásakor segítsen a gyermeknek úgy, hogy állítsa össze az elvégzendő feladatok sorozatszerű listáját. Segítsen a gyermeknek kiemelni a feladat teljesítéséhez szükséges lépéseket. Ez is segít a gyermeknek megtervezni, és jól beosztani az időt. 
ŸIdőről időre ellenőrizze a hosszú távú feladatok / elvégezni valók készülésének az állását, csakhogy lássa, a gyermek tartja-e a tervet. 
ŸTartson fenn egy külön mappát a különböző kiosztott (sokszorosított) anyagoknak azért, hogy a gyermek könnyen pótolhassa az elveszett anyagokat. 
ŸNagyon hasznos az olyan napirend, amit a gyermek otthon is, és az iskolában is be tud tartani. 
ŸHasználjon konkrét és manipulációs anyagokat a fogalmak bemutatásához. Engedje meg a gyermeknek, hogy használja az ujjait és más segédeszközöket is, ha ez hasznos. 
ŸSegítsen a gyermeknek a feladatokra összpontosítás segítésében aktívan bevonva őt ebbe a folyamatba. 
ŸBeszéljen a többjelentésű vagy az árnyalt jelentéstartalmú szavakról / kifejezésekről / szólásokról. Fűzzön ezekhez magyarázatot. 
ŸGyőződjön meg róla, hogy a prezentációk a megfelelő sorrendben vannak-e elrendezve. 
ŸAdjon rövid utasításokat és dicsérje meg a gyermeket minden egyes lépés teljesítéséért. Fokozatosan növelje az utasítások hosszát és bonyolultságát. 
ŸA kézírást igénylő tevékenységek hasznosak egy ilyen gyermek számára. 
ŸBeszéljen világosan és használjon egyszerű szavakat! 
ŸBeszéljen lassan és rövid mondatokkal és adjon időt a gyermeknek az információ feldolgozására és a gondolatok megfogalmazására. 
ŸLegyen szemkontaktusa a diákkal! 
ŸHa a gyermekeknek problémájuk van az információ megértésével, segítségül mutassa meg nekik, hogy hogyan rajzoljanak képeket vagy diagramokat az érthetetlen láthatóvá tétele céljából. 
ŸTanítsa meg a gyermeknek az összefüggések szerinti információszervezési stratégiákat. 
ŸA problémamegoldó szituációkat illetően tanítsa meg a gyermeknek, hogy beszéljen minden lépésről és lépésben. Ez megkönnyíti az egyértelmű gondolkodást.

Memóriazavarok

A tanulási folyamat következő lépése annak az információnak a felvétele, ami értékelődik, integrálódik és tárolódik a későbbi használatra: más szóval emlékezni kell arra, hogy mit tanultunk. Kétféle memória van a rövidtávú és a hosszú távú.   A rövidtávú memória a bármely helyre vonatkozó néhány perctől 24 óráig terjedő időszakra szól és része az információ rövid ideig tartó megőrzése s az információra való figyelés képessége. A hosszú távú memória a bármely helyre vonatkozó néhány perctől kezdődő 24 órán túli időszakra szól. A tanulási zavarokkal rendelkező gyermekeknek általában nincs sok bajuk a rövidtávú memóriával. Ha valamit jól megtanultak, többnyire meg is őrzik, főleg ha az információ érdekes és értelmes. A tanulási zavarokkal rendelkező gyermekeknek kiváló az emlékezetük, ha a múltban elkövetett hibákra kell emlékezniük!   A memóriazavar a leggyakrabban a rövidtávú memória zavara. A rövidtávú memória zavarától érintett gyermekeknek 10-15 ismétlésre lehet szükségük ahhoz, hogy úgy őrizzék meg az információt, ahogy az az átlagos gyermekeknek néhány ismétlés után sikerül.   A rövidtávú memória zavarai a vizuális és / vagy a beszéddel szerzett információ esetében is jelentkezhetnek. Lehet, hogy a gyermek érti a házi feladatot, amíg otthon csinálja, de utána már nem emlékszik rá, hogy hogyan kell elkészítenie. Ezek a gyermekek csak gyakorolják és gyakorolják a szótagolási / helyesírási teszteket otthon, már-már úgy tűnik, hogy minden rendben van, de másnap nem sikerül nekik a dolgozat.   Az időhöz kötött, és főleg matematikai feladatokat is tartalmazó tesztek valóságos kínszenvedés a memória-zavaroktól szenvedő gyermekek számára. Indokolatlan és nem is tisztességes, ha ezektől a gyermekektől „nyomás alatti helyzetben” várjuk el az információ visszaszerzését és az időhatárok közötti felelést. A memóriazavarokkal küzdő gyermekek gyakran frusztráltak és hajlamosak rá, hogy feladják. Mi is azok lennénk! Hiszen tudjuk, hogy az információ visszakeresése energia- és időigényes.

Hogyan segítsünk a memóriazavarokkal küzdő gyermeknek?

ŸIsmételje el lépésről lépésre, hogy mit kell csinálni, utána ismételtesse el a gyermekkel ÉS kérje meg rá, hogy mutassa is meg, hogy mit kell tennie. 
ŸNe adjon utasításokat akkor, ha a gyermek közben valami mást csinál. Várjon addig, amíg a gyermek teljesen oda tud figyelni. 
ŸEllenőrizze az anyagot olyan gyakran, amilyen gyakran csak lehetséges, amíg a válaszok automatikussá nem válnak. Ha az osztályban van magnó, a gyermek többször meg is hallgathatja. 
ŸA gyermeknek újra és újra meg kell tanulnia az anyagot ahhoz, hogy emlékezzen rá. Teremtsen sok alkalmat a gyakorláshoz. 
ŸNe gondolja azt, hogy a gyermek tudni fogja holnap azt, amit ma tud. A következetlenség egy sajátságos jellemzője a memóriazavaroktól érintett gyermekeknek. 
ŸAz információra emlékezés céljából tanítsa meg a gyermeket olyan memória-stratégiákra, mint amilyen mnemonika (az emlékezeti munka egyfajta megkönnyítése) vagy a mozaikszavak alkotása. Tanítsa meg a gyermeket rá, hogy hogyan használja a vizualizálást és a képalkotási eljárásokat az információ visszaidézésére. 
ŸAdjon olyan matematikai alaptételeket tartalmazó kártyákat vagy számológépet a gyermeknek, amit ő is használhat az új matematikai feladatok elsajátítása közben a különböző elemek és az új anyag nem megfelelő keveredésének az elkerülésére. 
ŸTanítsa meg a gyermeknek, hogy hogyan készítsen magának jegyzeteket és listákat az információra visszaemlékezés megkönnyítésére. 
ŸKerülje az egy adott területi emlékezést segítő instrukció unalmas / üres ismételgetését.

Az output fázis fogyatékosságai

A tanulási folyamat befejező lépése – azaz az output – a bizonyítéka annak, hogy megtanultunk valamit. S tartalmazza azt is, hogy képesek vagyunk valamilyen módon kinyilvánítani azt, amit megtanultunk. Az információ kifejeződhet beszéddel nyelvi formában, vagy motoros teljesítéssel – írás, rajz, gesztusok.

Nyelvi fogyatékosságok

Spontán – amikor az egyén belekezd a mondanivalójába, és mondja, amit mondani akar, de közben az elmondás előtt módja van megválasztani a témát, összerendezni a gondolatait és kiválasztani a megfelelő szavakat.   Felszólítás – egy olyan nyelvi szituáció, amelyikben a gyermeket megkérik rá, hogy válaszoljon egy kérdésre, vagy arra, hogy kommunikáljon. Fontos, hogy egyszerre tudjon szervezni, megtalálni a megfelelő szavakat, és megfelelően válaszolni rövid idő alatt. A nyelvi fogyatékosságoktól érintett gyermekek esetében ez a helyzet olyan, mintha nagy nyomás alatt kuktában lennének.   
Szociális – társas kapcsolati – ezekre a nyelvi készségekre akkor van szükség, ha kortársakkal vagy másokkal beszélget, és ha segítséget kér tőlük vagy nyújt nekik.   A nyelv talán a legbonyolultabb és a legnehezebb az összes tanulási feladat között. A nyelvhasználati fogyatékosságok kudarcok egész sorozatának teszik ki a gyermeket az iskolában, s a munka- és társas-kapcsolati helyzetekben. A legtöbb tanulási zavarral rendelkező gyermeknek gondja van a „felszólítás / felkérés alapú” nyelvhasználattal. Ezek azok a gyermekek, akik nagyon értelmesen és kifejezően tudnak beszélni egy sereg témáról, de „lefagynak”, ha feltesznek nekik egy kérdést.   Az eltérés figyelemreméltó. A „felszólítás / felkérés alapú” fogyatékossággal rendelkező gyermekek gyakran motyognak, megkérhetik a kérdezőt arra, hogy ismételje meg a kérdéseket azért, hogy időt nyerjenek, vagy egyáltalán nem válaszolnak. Ha mégis válaszra kényszerítik őket, a válasz olyan zavaros és kusza lesz, hogy a választ kérő nem is érti meg. Nehéz elhinni, hogy ez ugyanaz a gyermek, aki olyan folyékonyan és választékosan beszélt még néhány perccel ezelőtt.

Hogyan segítsünk a nyelvi fogyatékosságtól érintett gyermeknek? 

ŸOlyan szerepjátékokkal, amelyeknek része a társas-kapcsolati beszélgetés és a felszólításra / kérdésre való nyelvi reagálás. 
ŸFőleg a vizsgák során adjon a gyermeknek plusz időt a kérdések megválaszolására. 
ŸNövelje a gyermek önbizalmát oly módon, hogy olyan helyzetekben szólítsa fel felelésre, amelyekről feltételezi, hogy a gyermek tudja a választ. Olyan „veszélytelennek” tekinthető kérdéseket tegyen fel, amelyekről tudja, hogy röviden kell rájuk válaszolni, vagy a vélemény rövid is lehet. 
ŸIsmételtesse el a gyermekkel a neki feltett kérdéseket még a válaszolás előtt. 
ŸAz osztályteremben ültesse előre a gyermeket a beszéd közbeni zavarodottságának a csökkentésére. 
ŸKészítse fel a diákot oly módon, hogy elmondatja vele a nevét még a kérdésre válaszolás előtt. 
ŸHa a gyermek elakad, vagy szünetet tart, segítsen neki kulcsszavakkal. 
ŸCsökkentse a gyermek szorongását az által, hogy alkalmat nyújt neki a kiscsoportban beszélgetésre ill. az abban való részvételre. 
ŸAdjon a gyereknek időt a szóbeli prezentációk gyakorlására.

Motoros fogyatékosságok

A motoros fogyatékosságok a nagy izmok koordinációját (durva motoros) és a kis izmok koordinációját (finom motoros) foglalják magukban. A durva motoros fogyatékosságokkal rendelkező gyermek ügyetlennek tűnhet, elesik, nekimegy tárgyaknak, és gondjai vannak a tornával.   Általában bonyolultabbak (és frusztrálóbbak) a finommotoros fogyatékosságok. Ezek akkor mutatkoznak, amikor a gyermek írni kezd, és a domináns kéz izmainak kooperatív és koordinált módon kell együttműködniük. Az írott nyelvi zavaroktól érintett gyermekeknek lassú és csúnya az írásuk. Az írás, mint feladat nagy energiát és kitartást igényel. Ezek a gyermekek ügyetlenül fogják a ceruzát, és írás közben elfehérednek az ujjperceik.   A látásérzékelés problémájától érintett gyermekeknek elég gyakran vannak a vizuális motoros fogyatékosságra visszavezethető problémái is. Ha az agy vizuálisan rosszul értelmezett információt kap, helytelenül dolgozza fel és rögzíti, és ez félretájékoztathatja a szemkéz-koordinációt igénylő izmokat ill. azok működését.   Az írott nyelvi feladatok még bonyolultabbak, mert ezekhez egyidejűleg kell felhasználni a korrekt nyelvtani, központozási, betűzési és szókinccsel kapcsolatos készségeket.   Azok a tanulási zavarral rendelkező gyermekek, akik kreatív és részlet-gazdag történeteket tudnak elmesélni, gyakran képtelenek papírra vetni a gondolataikat. A szavak nem a megfelelő sorrendben vannak, rosszul választják el a szótagokat, értelmetlenek vagy teljességgel hiányoznak. Általában csak néhány szót vagy mondatot tudnak leírni. Az a tudat, hogy amit leírnak, az ott is marad, nyomasztja ezeket a kreatív gyermekeket. Szabadítsa meg őket az (önálló) írás terhétől azáltal, hogy diktál nekik, hogy magnót használhatnak, vagy szövegszerkesztőt a gondolataik leírásához. Örökre hálásak lesznek érte!

Hogyan segíthetünk a finommotoros és írászavaros gyermekeknek? 

ŸKerülje a hosszú, sok másolással járó és egyéb írásbeli feladatokat. Engedje meg a gyermeknek, hogy lediktálhassa a hosszabb beszámolókat vagy írásbeli feladatokat olyannak, aki tényleg jól és szépen tud írni vagy engedje meg azt, hogy a gyermek magnóra vegye a leírandókat. 
ŸHasználjon manipulációs tevékenységeket a finommotoros kontroll növelésére. 
ŸA táblán gyakorlás megelőzheti a ceruzával papírra írást. 
ŸKísérletezzen a különböző íróeszközökkel azért, hogy megtalálja azt az egyet, amivel a gyermek a legkönnyebben tud írni. Engedje meg a gyermeknek, hogy ő válassza ki azt, amit a legjobban szeret. 
ŸA ceruzafogók sok gyermeknek segíthetnek. 
ŸA megfelelő testtartás fontos a jó íráshoz. Bizonyosodjon meg róla, hogy a szék vagy az asztal magassága arányos-e a gyermek magasságával. 
ŸTegyen egy szalagot az asztalra azért, hogy a folyóírás közben az a megfelelő helyzetben tartsa a papírt. 
ŸPróbálkozzon a folyóírással, ha a gyermeknek gondja van az íróeszköz (többszöri) papírra nyomásával. 
ŸHa ez rendben van, tanítsa meg a gyermeket azokra a módszerekre, amelyek lehetővé teszik a számára, hogy a betűk formázása közben ne kelljen felemelnie a ceruzáját. 
ŸKerülje a halványan vonalazott papírlapokat. A sötétkék vagy a fekete vonalas papírlap a legjobb. A kiemelt vonalas papírlap is segíthet. 
ŸEngedje meg a gyermeknek, hogy minden második sorba írhasson. Az így leírt szöveget könnyebb elolvasni és kijavítani. 
ŸNe felejtse el, hogy a gyermekek időnként azért írnak olvashatatlanul, mert nem tudják helyesen betűzni a szavakat. 
ŸAzok a gyermekek, akik nyomtatott betűvel írnak egy szó közepén, gyakran elfelejtik, hogy milyen irányba haladnak a kisbetűk (pl. r, n, p, b, d). Általában jobban emlékeznek arra, hogy hogyan kell írni a nyomtatott nagybetűket. 
ŸOlykor könnyebb a gyermek számára, hogyha sűrűbben vonalazott papírra ír. Próbálkozzon azzal! 
ŸA keresztrejtvények fejlesztik a nyelvi és a betűzési készségeket, és alkalmat nyújtanak a kis helyre írás gyakorlására. 
ŸAdjon a gyermeknek ABC és címkártyákat, hogy segítsen nekik emlékezni az írandó jelek megformálására. 
ŸTegye lehetővé a gyermek számára az „átírást”, ha gondja van a rajzolással. 
ŸHasználjon jól tagolt és nem túlzsúfolt munkalapokat. 
ŸTanítsa meg a gyermeket a szövegszerkesztő vagy az írógép használatára. A számítógép nagyon jó a tanulási zavarokkal küzdő gyermekek számára, ha olyan a feladatuk, hogy írniuk kell és javítaniuk is. 
ŸAz írott munka korrigálásához bátorítsa a gyermekeket arra, hogy olvassanak hangosan. Gyakran már eközben felismerik a hibákat. 
ŸAdjon írásos megjegyzéseket tartalmazó ellenőrző listát a gyermekeknek, hogy emlékeztesse őket a központozás és a nagybetűk használatára, továbbá az elválasztás / betűzés ellenőrzésére stb. 
ŸA listák vagy kifejezések formájában megadott korrekt válaszokat bármilyen írott formában, pl. listák vagy nyelvi fordulatok gyűjteménye, is fogadja el. 
ŸAdjon a gyermeknek alkalmat arra, hogy szóbeli teszteket végezzenek nála, kikérdezzék vagy biztosítson a gyermeknek felolvasót. Meg fogja lepni, hogy milyen sok minden tud egy ilyen gyermek akkor is, ha nem tudja leírni. 
ŸMatematikai feladatoknál, engedje a gyermeket milliméterpapírt vagy vonalazott papírt használni a feladat megoldásához. 
ŸEmlékeztesse a gyermeket arra, hogy a matematikai problémák megoldása közben jobbról balra haladunk, olvasás közben pedig fordítva.

A tanulási zavarokkal rendelkező gyermekek viselkedésének a jellemzői

A tanulás bonyolult folyamat. Egy tanulási zavar egy vagy több lépésben is előfordulhat. Ha az, amit látunk zavaró vagy torz, és nem számíthatunk az agyunkra a számunkra szükséges információ értelmezésében és tárolásában, utána pedig annak a kifejezésre juttatásában, nem csoda, hogy kételkedni kezdünk magunkban, és frusztráltak leszünk. A számos olyan viselkedésjellemző, amit a tanulási zavarokkal rendelkező gyermekek tanúsítanak, s módosítja a tanulási képességeiket, a következménye a fogyatékosságaik miatti érzett zavarodottságnak és bizonytalanságnak.   Néhány ezek közül a magatartásjellemzők közül   

Impulzivitás – az impulzusok ellenőrzésének a nehezítettsége. Ha a tanulási zavarokkal rendelkező gyermekek bizonytalan helyzetbe kerülnek, hajlamosak rá, hogy gyorsan reagáljanak az alternatív megoldások értékelése nélkül. 
Figyelmetlenség vagy rövid ideig tartó figyelem-kimaradás – képtelen a szükséges ideig összpontosítani egy tevékenységre. 

Figyelemelterelődés – ez az az állapot, amikor zaj, mozgás, vizuális ingerek vagy az egyén gondolatai elvonják a figyelmet. 

Állhatatosság / kitartás egy feladat mellett – nem tud könnyedén áttérni az egyik aktivitásról a másikra. Ÿ

Helytelen társas-kapcsolati érzékelés – korai vagy nem megfelelő reagálások a kapcsolati ingerekre Ÿ

Hiperaktivitás – szokatlanul heves céltalan motoros tevékenység Számos viselkedéstípus – a hiperaktivitás, a figyelemelterelődés és a hiperaktivitásos vagy az anélküli impulzivitás jellemzője a figyelemhiányos zavarnak (Attention Deficit Disorder = ADD) is. 1991 októberéig az ADD / ADHD[3] beteg gyermekeket „tanulási zavarosnak” minősítették. Az ADD / ADHD-t most elkülönítették, és külön betegségeknek minősítik, ezek hasonlítanak a tanulási zavarra, de el is térnek tőle. Sok tanulási zavaros gyermeknek figyelemhiányos zavara is van, és még nagyobb számú ADD-s fiatalnak vannak tanulási zavarai.   Fontos megjegyezni, hogy nem minden hiperaktivitást, figyelemelterelődést és / vagy impulzivitást mutató gyermeknek van ADD-je. Fontos kizárni az e viselkedéseket előidéző olyan állapotokat is, mint a stressz, a szorongás, a depresszió és a tanulási zavarok, mert mindegyiknek nagyon eltérő a kezelése.

Hogyan segítsünk a viselkedészavaroktól érintett gyermeknek?

ŸA magatartás-zavarok okozta viselkedés kiiktatásának talán a legjobb módja az, hogyha növeljük a gyermek önbizalmát. Úgy okozzon a gyermeknek sikerélményt, hogy az erősségeire összpontosítson és ne a gyengeségeire. Dicsérje meg a jó viselkedésért és próbáljon napi rendre térni a rossz felett. 
ŸA jóváhagyás a kortársak részéről rendkívül fontos. Adjon sok lehetőséget a sikerre akkor, amikor a gyermek a kortársai előtt teljesít. 
ŸMindenféle tevékenységbe és projektbe vonja be a gyermeket. Változtasson, ha szükséges. 
ŸA kis teljesítmények esetén is biztosítson azonnali megerősítést és visszajelzést. 
ŸAz utasításokat, a szabályokat, a fegyelmet és a szervezést illetően legyen következetes. 
ŸBátorítsa a gyermeket és dicsérje nyugodtan, de ne vigye túlzásba. Segítsen a gyermeknek a hibák kijavításában, és ha megtörtént, dicsérjen. 
ŸKeresse meg a gyermek erősségeit és az őt különösen érdeklő területeket, pl. a hobbikat és kovácsoljon belőlük tőkét. A tanulási zavaroktól érintett gyermekek általában nagyon leleményesek. Meg kell kerülniük a fogyatékosságaikat. 
ŸA gyermekeket minden róluk szóló iskolai vagy otthoni megbeszélésbe vonja be! 
ŸHasználjon órát a gyermek idejének a strukturálásához. 
ŸOlyan helyre tegye a gyermek íróasztalát, ahol minimális a figyelemelterelés lehetősége. 
ŸTartsa mindig ébren a gyermek figyelmét. 
ŸA dolgokhoz ragaszkodást kontrollálja úgy, hogy jelöljön ki határokat a gyermek számára. Mondja meg neki egyértelműen, hogy mit vár tőle. 
ŸA számítógépek és az egyéb oktató gépek segítenek ébren tartani a gyermek figyelmét. 
ŸHa utasításokat ad, törekedjék rá, hogy azok érthetőek és egyszerűek legyenek és győződjön meg róla, hogy megtartott-e a gyermek figyelme és a szemkontaktus. 
ŸA gyermek gyakran észre sem veszi, hogy hiperaktív. Beszéljen neki róla. Ha ez megtörténik, a gyermek meg tudja fogalmazni az okokat. 
ŸBiztassa a gyermeket arra, hogy beszéljen a problémákról és a frusztrációkról, amelyeket érez. Ez megnyugtatja őt. 
ŸHasználjon relaxációs eljárásokat a gyermek és a saját feszültségének a csökkentésére. 
ŸMinden megfelelő módon és alkalommal engedje meg a gyermeknek az extra energiái kiengedését.

Minél jobban felismeri és ismeri egy gyermek a saját erősségeit és gyengeségeit, annál jobban tud majd neki segíteni. A későbbiekben a gyermeknek szüksége lesz majd pártfogóra. Kezdje most azzal, hogy segít neki kifejleszteni az iskolában, a munkahelyen és a felnőttkorban létezéshez szükséges képességeket.

[1] Valamilyen írást segítő kártya.

[2] Beszélő készülék

[3] Ott a hiperaktivitás is jelen van.