Üzenetek a betegeknek

Lőrincz Kitti és Deák Balázs levele

NF…?!
 
Néhány nappal az események után, mindig tisztább a kép és ezért még inkább egyet értettünk Kittivel, hogy az egyik legjobb és legcsodálatosabb élménye kicsiny életünknek az utóbbi pár nap volt, egészen pontosan, hogy Kovács István vezetőedző felkért minket (Lőrincz Kittit és Deák Balázst szerk.), hogy a Budapesti Farkasok játékosaként részt vegyünk egy táborban, amit NEUROFIBROMATÓZIS-sal küzdő gyermekeknek, és felnőtteknek szerveztek.
 
Mit jelentett számunkra az NF így első hallásra? Semmit! Passz! Ez egy létező szó? Semmit nem tudtunk róla, soha nem foglalkoztunk vele, nem tudtuk, hogy mi is valójában ez a betegség, egyáltalán mi ez a nagyon bonyolult latin szó. Rémisztő volt, mivel nem ismertük és ugye az ember hajlamos félni az ismeretlentől…
 
Megérkeztünk Dévaványára, ahol a táborhelyünk volt. (Talán?!) Az első percekben, még bizonytalanok voltunk, hogy igazából mi is a célja az ott-tartózkodásunknak, de ha már ott voltunk, belevágtunk. Mindenki elképesztően örült nekünk és sorban jöttek oda, hogy megkérdezzék, hogy „Ti vagytok az IGAZI FOCISTÁK? Jajj, annyira vártunk titeket, olyan jó hogy jöttetek!”.
 
Megkezdődött a négynapos szeretetcsomag áradat. Bár nem ismertük egymást, nagyon hamar összebarátkoztunk mindenkivel. Emberségről, kedvességről, a család fontosságáról, sajnos hajlamosak vagyunk elfeledkezni mostanában, és szeretünk ismeretlenül is ítélkezni. Itt megtanultuk, hogy ezek a dolgok mennyire fontosak, nem az számít, honnan jöttél, vagy hogyan nézel ki. A táborban mindenki összetartott és egy óriási családként működtünk együtt. 
 
Ahogy Kittinek is mondtam, bővült a családom. Ez alatt a pár nap alatt annyit tanultam, annyi szeretet kaptam, annyi élményben volt részem, mint még soha, és ez az, amit a mai világban ép ésszel fel sem lehet fogni!
 
Elmondhatjuk, hogy testileg-lelkileg feltöltődtünk, és már nagyon várjuk, hogy újra megélhessük ezt a varázslatos néhány napot. Nem lehetünk elég hálásak, hogy befogadtatok minket, szimplán annyit tudunk mondani, hogy
 
 
Köszönünk mindent!
 
***
Friderika levele:

 Amikor az embernek a gyereke beteg az nagyon
meggyötri a lelkét. Én magam is, mikor a kisfiam egy kicsit lázas, mert az
oviban összeszedett vm. vírust nagyon gyorsan meg tudok ijedni és minden
erőmmel azon vagyok, hogy csillapítsam a fájdalmát, és alig várom, hogy
megint végre a nevetős szemeivel nézzen rám.
Hát mit tudnék én írni olyan szülőknek, akik ennél súlyosabb terheket
cipelnek a vállaikon.
“1Pe 5:7 Minden gondotokat Őreá vessétek, mert Néki gondja van reátok.”
Hitem szerint, Aki létrehozta ezt a látható világot, amiben a
mindennapjainkat éljük egy jóságos Apa kezének lenyomatai. Elképzelhetetlen
számomra az a szeretet amivel elküldte az egyetlen Fiát, a názáreti Jézusban
megszületett Krisztust, hogy az embereknek adjon még egy esélyt az életre.
Mégis Ő egy olyan szülő, aki az emberiség bűneivel megterhelt fiáról három
napig levette a figyelmét, kiszolgáltatta e világ gonosz urának, hogy aztán
győzelmet arasson a kereszten és a sikeres életnek ezt a kulcsát hit által
elérhetővé tegye mindenki számára. Földi szinten lehetetlen, kilátástalan
napok során egy hívő embernek soha nem szabad a szeme elől eltévesztenie
azt, hogy ez itt nem a vége a történetnek. Hogy igenis vannak csodák most is
és, ha mégsem történik meg az amire úgy gondoljuk, hogy jogosan várakozunk,
az nem a lemondást jelenti, hanem a késleltetett, de biztos örömöt és
sikert.
Még egy fontos dolog. Fantasztikus küzdeni a gyerekeinkkel együtt. Sohasem
mondhatunk le róluk mert ránk lettek bízva és a szülők felelőssége egy nap
elszámolni azzal, amit kaptak gyermekeikkel.

Ehhez kívánok sok sikert, boldogságot és természetfeletti erőt, jó
egészséget!

friderika